Ha legközelebb meglátod, nem fogsz neki örülni...

Fellélegzünk, amikor meglátjuk a szúnyogirtó repülőgépeket az égen: végre megcsappan a vérszívók serege. Egy kis enyhülésért cserébe szemet hunyunk afelett, hogy milyen károkat okoz az irtás jelenlegi formája a környezetben.

Egy olvasónk nemrég zaklatottan telefonált a szerkesztőségünkbe. A ligetben, ahol nap mint nap dolgozik, szomorú látvány fogadta szúnyogpermetezés után: – Hőscincérek, méhek szenvednek lemérgezve, a hátukra fordulva. Vagy 50 idegméregtől vergődő állatot találtam csak tegnap. Annyit tudok tenni, hogy a lábukra fordítom őket, de végül sok kínlódás után mind elpusztulnak, pedig ezek védett állatok. Fáj ezt látni nap mint nap, szegényeknek alig marad már élőhelyük – mondta a férfi elcsukló hangon.

 A többség úgy van „kalibrálva', hogy egy emlősállat – például kutya vagy ló – szenvedése sokkal inkább meghatja, mint a rovaroké. Pedig ezek az állatok is az ökoszisztéma szerves részei, életük kihatással van a miénkre is. Ahogy a belvizek és árhullámok pangó vizeiben elszaporodott, majd a hirtelen melegben egyszerre kikelt szúnyogok hada is, amelyek megkeserítik a szabadtéri tevékenységeinket, nem beszélve az általuk terjesztett betegségekről. Irtsunk hát akkor vagy sem, és ha igen, hogyan? 

 Idegméreggel küzdünk ellenük

A gyanút, hogy a tömeges rovarpusztulásnak köze lehet a szúnyogirtáshoz, dr. Gajda Zita és dr. Szepesszentgyörgyi Ádám biológus kutató házaspár, az Európai Szúnyogirtó Szövetség tagjai is megerősítik.

 – A kémiai permetezéskor neurotoxint, azaz idegmérget juttatnak a környezetbe, amely nem szelektív. Tehát minden szúnyognagyságú rovart megöl, amellyel érintkezik, beleértve a méheket is, nemcsak a csípőszúnyogokat. Az említett hőscincéreknek sem tesz jót, ha idegméreg jut a szervezetükbe.

A hatóanyagot a hordozóanyaggal köddé porlasztják, a légi permetezéssel kiszórt méregfelhő fentről lefelé süllyedve a repülő rovarokra hat. A légi kémiai permetezés a leveleken megbújó szúnyogokra nincs hatással, ezért földi permetezést is alkalmaznak.

 A talajról melegködképzéssel küzdenek a vérszívók ellen.

Ennek hordozóanyaga a közelmúltig az emberre is rákkeltő hatású nyers gázolaj volt, mára ezt nem mérgező parafinbázisú anyagra cserélték. Ez a fajta kezelés minden, a növényzetben megbújó, kifejlett szúnyoggal végez. Ám nem csak velük. Egy, a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Kutatóintézete által kiadott tanulmány szerint egy adott területen a permetezés hatására elhullott rovarok közül csak minden ezredik volt csípőszúnyog.

A fecskék bánják

A kémiai, vegyszerekkel történő permetezés ráadásul csak a kifejlett szúnyogokra van hatással, a lárvákra nem, így néhány nappal később már újra számolhatunk az újonnan kifejlett vérszívók támadásaira.

A nagymértékű rovarpusztulás hatással van a táplálékláncra: a molnárfecskék hazai állománya felére csökkent 1999–2013 között. De szúnyogirtást követően országszerte tapasztalnak konkrét madárelhullásos eseteket is, elsősorban fekete rigók és széncinegék esetében, amelyeknél egyik napról a másikra teljes fészekaljnyi fióka pusztul el – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a honlapján. Bár a tájékoztatók szerint a kémiai permetezés a melegvérű állatokra nincs hatással, arról nincsenek információk, hogy mit okoz a fiókák fejlődő szervezetében a nagyszámú mérgezett rovar elfogyasztása.

Miért éheznek a madarak, ha mi közben nem győzzük csapkodni magunkról a szúnyogokat? – tettük fel a kérdést a biológusoknak. – A madarak is a magasabb kalóriatartalmú rovarokat kedvelik, egy szúnyog energiatartalma pedig csak néhány kalória. A szúnyogok és a madarak aktív időszaka sincs mindig fedésben – magyarázta dr. Szepesszentgyörgyi Ádám. Igazán nagy inváziókor azonban a vérszívók már nappal is aktívak, ilyenkor sokat elfogyasztanak belőlük a madarak is.

Biológiai védekezésben a kulcs

 

A szúnyog lárváját pusztító baktérium fehérjéjét jéggranulátum formájában lehet a leghatékonyabb módon a tenyészőhelyekre szórni. Ebben a formában ugyanis nem akad el a fák lombjában, mint a repülőről folyadékként adagolt anyag. Németországban, ahol száz százalékban biológiai módszerrel védekeznek, ezt a technológiát alkalmazzák helikopterekről – tudtuk meg a szakemberektől.

A kutatóházaspár évek óta foglalkozik a szúnyogok tenyészőhelyeinek felkutatásával és a biológiai módszer népszerűsítésével. Azért küzdenek, hogy a kémiai irtást teljesen felváltsa a környezetbarát megoldás. Bár munkájuk kevésbé látványos, mint a repülőgépes permetezés, mégis eredményes.

Létezik ugyanis egy baktériumfaj, amely olyan fehérjét termel, amely mérgező a szúnyoglárvákra – kizárólag rájuk, más rovarokra nem. – Nem drágább a biológiai védekezés, mint a vegyszeres, mert az anyagot csak a tenyészővizekbe kell kijuttatni, amikor a szúnyoglárvák is ott vannak. Ehhez megfelelő kijuttatási technológiára is szükség van.

A biológiai védekezés ráadásul preventív jellegű: a szúnyogok el sem jutnak a kifejlett állapotukig. Alkalmazása mellett csak bizonyos esetekben van szükség kiterjedtebb vegyszeres permetezésre. Például egy árhullám alkalmával, amikor egyéb kivitelezési technológia hiányában gyalog nem lehet megközelíteni, és biológiai úton kezelni a tenyészőhelyeket. Forrás
 

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!